Félelmek az ágyban

„Ha egy kapcsolatban jól működik a szexualitás, az 10% pluszt jelent, ha rossz, 90%-ot vesz el” – szól a nagyanyai bölcsesség. Mi tagadás, van benne valami…

Mondhatnánk azt is, ha az ágyban elvész a harmónia, előbb-utóbb a feszültségek mindenhol jelentkezni fognak. A partnerkapcsolatok kezdeti szakaszában, a szerelem idején általában mindenki elnéző a másik apróbb hibáival szemben, ha a szexualitás terén jelentkeznek gondok, ott is. A nők általában megengedők ezen a területen, gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy „majd javulni fog”, „most még nem az igazi, de majd összeszokunk”, „végül is nem a szex a fontos, hanem az, hogy jól megvagyunk”, stb. Ezek az érzések őszinték és komolyak általában, mindenki rettenetesen hisz benne, ezen igazságok azonban pszichológiai szempontból kompenzációk és a másik fél idealizációját tartalmazzák. Természetesen van egy ún. tanulási periódus az ágyban is a felek között, ez a közös tapasztalatszerzés és a másik megismerésének az időszaka, de alapvetően jó, ha „egy húron pendülnek” a partnerek.

Mit jelent ez? Alkalmazkodást, kölcsönösséget, figyelmet és türelmet, vagyis igazi nyitott odafordulást a másik felé, valamint valódi és őszinte vonzódást. Az evolúcióelméleti szakemberek és kutatók hangoztatják, hogy őrzünk a mai napig biokémiai eredetű képességet, vagyis az illatanyagok szintjén is egyezésnek kell fennállnia, hogy a partnerkapcsolat a fajfenntartás, vagyis a szaporodás szempontjából is sikeres legyen. A másik bőrének, izzadságának, stb. az illata, az egyik alapja a kölcsönös kiválasztódásnak, tehát, ahogy azt az állatvilágban látjuk, a nőstény és hím kölcsönös választása megy végbe az emberi fajnál is, csak már a civilizáció hatása ezt a felismerést, sokszor torzítja.

A partnerválasztásnál különösen, ha nehéz és kicsit boldogtalan periódus áll valaki mögött, hajlamos tudattalanul a valódi érzéseit és felismerését elfojtásra késztetni, hogy a vágyfantáziáinak megfelelően cselekedhessen. Ez nem mást jelent, minthogy olyan kapcsolatokba is belemegy, melyekről később, már látja, hogy nem volt valódi és őszinte a másik elfogadása, sőt érthetetlen, hogyan és miért ment bele ebbe a kapcsolatba.

Ezen a ponton érkezünk el a nők jellemző szorongásainak egyikéhez. A pszichoterápiás rendelőkben gyakorta hangzanak el azok a mondatok, melyek „nem tudom, jó vagyok-e neki”, „hogyan viselkedjem az ágyban”, „remélem szerinte is jó nekünk” stb. Ezek a kérdések és kijelentések általában úgy hangzanak, mint igazi önismereti és önértékelési dilemmák, tehát a női identitás bizonytalanságát mutatják. Sok esetben azonban kiderül, hogy valójában a saját rosszérzések kivetítéséről (projekciójáról) van szó, csak az elégedetlenség nem kimondható tartalom. Nézzünk egy példát: ha egy alapvetően csinos, önmagával elégedett és jól integrált személyiséggel rendelkező nő mondja ezeket a mondatokat párjáról, aki nem annyira férfias, mint ő szeretné, nem olyan vonzó, mint akire ő tulajdonképpen vágyna, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a saját viselkedéssel kapcsolatos dilemmák igazi tárgya nem saját maga, hanem a párja. Ez a pszichológiai mechanizmus azonban segít a másik alakjának a felértékelésében, megteremti azt a helyzetet, melyben ő aggódhat, és nem kell szembesülnie saját valódi rossz érzéseivel. Ezekben az esetekben a racionális vágy, hogy a kapcsolatot meg akarja tartani, felülírja a belső, tudattalan, valódi érzéseket és fantáziákat. Természetesen valódi, „saját készítésű és tartalmú” szorongások is keletkezhetnek valakiben. Ennek oka általában a női identitás bizonytalansága, vagy elégedetlenség a saját testtel, a szexualitással kapcsolatos bizonytalanságok, stb.

A női identitás, mint pszichológiai fogalom azt jelenti, hogy a személyiség tudattalan tartományában és a tudatos szférában is, a nőiség aspektusa jól kialakult, szilárd és viszonylag szorongásmentes. A „milyen vagyok én, mint nő” kérdés mentén megadható válaszok, mindenkinek jelezhetik, milyen területeken vannak problémái, hol vannak azok a pontok, ahol bizonytalan vagy szorongásos érzéseket él át.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a jól integrált női identitás egyik ismérve, hogy olyan tulajdonságlistát állíthatunk össze, melynek nagy része elégedettséggel és nyugalommal tölt el, ami nem, jelent túlzott magabiztosságot vagy beképzeltséget, csak megfelelő önértékelési színvonalat.
A szexualitással kapcsolatos szorongások nagy része a saját test elfogadása és az előítéletek mentén fogalmazható meg. A társadalom és a média nagyrészt azt közvetíti, hogy a sikeres nő külseje vetekszik egy top modellével, állandóan mosolyog, nincsenek problémái, nem szorong, nem fáradt, stb.

Szociológiai és pszichológiai tanulmányok sora írja le, hogy valójában az elvárt női image a valóságtól távol van, nem tartalmazza a realitást, egy idealizált képet közvetít. Ennek ellenére nők ezrei kínlódnak, hogy saját testüket képesek legyenek elfogadni. A küzdelem már a következménye annak, hogy diszharmónia jött létre a belső érzések és a test elfogadása között. A vágy, hogy a tökéletes létrejöjjön, általában csalódottságot és kudarcérzést generalizál. A szexualitás terén ez a diszharmónia bizonytalanságban jelentkezik, ha valaki valójában nem fogadja el saját magát, csak próbál úgy tenni, mintha…, ennek eredménye törvényszerűen az lesz, hogy tétova és szorongó viselkedést mutat. Személyiségfüggő, ki hogyan palástolja szorongásait, hogy nagyszájú és belevaló, miközben gondolatok ezrei futnak át a fején, mit tegyen vagy éppen ne…Lehet, hogy csendes és visszahúzódó lesz, akinél a másik fél csak remélheti, hogy egyébként minden rendben van, mert egy szót sem lehet belőle kihúzni.

Ahogy  Bridget Jones sikere mutatja, tökéletes leírást kaptunk abból a belső pszichés munkából, ami egy nő fejében zajlik, miközben a külvilág ennek ezredrészét sem sejti. A szexualitás sikere nem a tökéletes testen, a kidolgozott izmokon vagy a pompás női idomokon múlik. A partnerválasztás, a nőiség felvállalása és a kommunikáció nyíltsága az, ami a fő meghatározó tényező. Nem érdemes törekedni kiválasztott női szerepekre, senki nem lehet más, mint ami a saját személyiségéből következik. Nagyon jó lenne persze, ha a filmekből megismert szenzációs női figurák egyikeként viselkedhetnénk, azonban hosszabb távon ezek elégtelenül működnek, egyrészt általában hiteltelenek az első perctől kezdve, másrészt nagyobb érzelmi töltés esetén egyszerűen „lehámlanak” az illetőről.

Az igazi szépség belülről fakad, mondják a pszichológusok, és igazat mondanak.

A szexualitás és kommunikáció kapcsolata szintén fontos tényező. Ha valaki képes arra, hogy partnerével őszinte és nyílt párbeszédet folytasson, akkor gyakorlatilag zökkenőmentessé és frusztrációmentessé teheti szexualitásukat. Általában azonban az a klinikai tapasztalat, hogy kevéssé sikerül kommunikálni az ágyban, amit azonban úgy is értelmezhetünk, hogy egymás testének a felfedezésében kevés segítséget nyújtanak a másiknak. Ez azt eredményezi, hogy a valódi érzések és fantáziák, a reakciók és vágyak elcsúsznak egymáshoz képest, ami komoly indulatokat is generálhat. Érdemes végiggondolni, hány olyan érzés és gondolat fogalmazódik meg egy-egy aktus közben, amit megtart valaki magának, miközben nem is érzi magát olyan jól, sőt azt gondolja, hogy lehetne akár sokkal jobb is. A félelem az őszinteségtől általában abból is fakad, hogy valaki fél attól, hogy megmondja a másiknak, mit szeretne, vagy mit nem tart túl jónak az ő viselkedéskészletéből. Ez a félelem, valójában arról szól, hogy nem akarja megbántani a másikat, tart attól, hogy az megsértődik, egyszóval romlik a kettejük közötti intim hangulat. Ezzel azonban azt feltételezzük, hogy a másik tökéletesnek tartja önmagát, és nem visel el őszinte mondatokat, mert kritikának és bírálatnak fogja azt érezni. Ha így is érez, akkor is érdemes elkezdeni beszélni, mert ez saját szorongásai fokozódását is előidézheti. Ha a partner pszichés reakciója valóban a sértődés, akkor viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy a kölcsönösség ezek szerint nem működik, és a másik tényleg csak saját szükséglet kielégítésére törekszik, a partnere figyelmen kívül hagyásával.

Ezekben az egyoldalú kapcsolatokban szinte törvényszerűen jelenik meg a nők részéről a szexualitás hőfokának a csökkenése, részleges vagy teljes frigiditás. Valójában a helyzetre adott érzelmi és pszichés reakciók alakulnak ki ilyenkor, melyek a felszínen így jelentkeznek. Egy tartós kapcsolatban ezek a reakciók azonban általában már problémákat jeleznek, annak ellenére, hogy általában látszólag mindenki belenyugszik. Azok a mondatok, melyek a „hát, már nem olyan, mint régen” érzést tükrözik, alapvetően azt a pszichológiai szituációt jelzik, melyben a felek egyike lemondott arról, hogy változtasson. Ha párterápiás helyzetben ilyenkor a terapeuta akárcsak apró változtatásokat javasol és a kommunikáció megkezdését, akkor derül ki, hogy az évek óta fennálló sérelmeket mindenki megtartotta magának és nem avatta be valódi érzéseibe a másikat.

Valószínűleg a szexualitásban működő női nyíltságot és őszinte kommunikációt az előítéletek, hagyományok és régi típusú nevelési szabályok is befolyásolják. Emlékezhetünk azokra az anyai mondatokra, „ez az asszonysors”, „tűrjél lányom, hamarabb szabadulsz” melyek pontosan jelzik a női szexualitás régebbi megítélését és a jellemző női attitűdöt, vagyis hozzáállást. A mai kor nőalakja elméletileg sokkal szabadabb és aktívabb, azonban ezek a mondatok még ma is visszacsengenek. A kommunikációs változtatás persze nagyon nehéz, mert a partner kölcsönös egyetértése kell hozzá, azonban érdemes elkezdeni, mert egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy hosszú kapcsolatban két ember megunja egymást. Néha elutazni egy-két napra idegen környezetbe többet ér mindennél, mert ha valaki kiszabadul a régi díszletek közül, a viselkedése is változni fog.