Mindenki szebb és jobb nálam?

„Egyszerűen az van, hogy megyek az utcán és nagyon jó nőket látok, csinosak, vékonyak, jólöltözöttek, sőt, még mosolyognak is. Én meg, mint egy citrom, csak ballagok. És a barátnőm is, mintha mostanában irigy lenne rám, folyton faggat, nézi a ruhámat, nem értem…De rosszul érzem magam. „ (34 éves nő)

Az irigység és a rivalizáció érzése tudattalan, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kezelni a hétköznapokban.  

A rivalizáció

Ha két barátnő rivalizálni kezd, az pszichológiailag természetes állapot is lehet, mert egészséges versenyszellemet alakít ki, segít a szinten tartásban és őszinte érzelmeket is lehetővé tesz. De csak akkor, ha erről legalább időnként beszélgetni is lehet. Nem arról van szó, hogy kimondjuk a legrejtettebb gondolatainkat is, és kicsit nyersen a másiknak szegezzük. Figyelni kell a másik befogadó kapacitására, mit bír el és mennyit, érzékenyen érinti-e őt a téma, és van-e olyan érzelmi állapotban, hogy meghallgassa mindezt. A rivalizáció általában az irigyelt tulajdonságok mentén indul el, és rosszabb esetben a teljes szakításig fajulhat. A helyzet annál élesebb, minél komolyabb érdekek sérülnek. Egy ismerkedési szituációban valakinek a kezéről lecsapni a leendő pasit, természetesen a legnehezebben megbocsátható dolgok közé tartozik, mert a nőiség egyik érzékeny területét érinti. Ilyenkor az önzés látványos, mindenki a saját céljainak megfelelően cselekszik és nem figyel a másikra. Finomabb eseteiben az esti készülődésnél látható jelek vannak, a barátnők egymás ruháját, sminkjét és haját valójában mindenre kiterjedő figyelemmel szemlélik és a másodperc töredéke alatt készen vannak a sajátjukkal való összehasonlítással. Ismerős biztosan az a helyzet is, mikor a dicsérő szavak után rohanunk átöltözni, mert biztosak vagyunk abban, hogy akkor az a ruha több,mint rémesen áll. Ezek a mondatok viszont egy őszinte barátnői kapcsolatban biztonságosak, lehet rájuk támaszkodni.

Hogyan tehetünk szert ilyen biztonságos kapcsolatokra?

Semmiképpen nem jó, ha a másik érzéseink szerint túlságosan felettünk áll, sokkal jobb, szebb, okosabb, stb. Ezek a kezdettől aránytalan szituációt eredményeznek, melyben bonyolult lesz az érzelmek hullámzása, és a felek állandóan egyenlíteni akarnak majd. A „az igaz, hogy ő szebb, de én meg okosabb vagyok” érzés, ha állandóan jelen van, fárasztó és megterhelő a kapcsolat számára. Ezekben a szituációkban folyamatos lesz egymás figyelése, az eredmények és értékek irigylése vagy súlytalanítása. A „persze, neki minden könnyen megy, csak mutogatja a lábait” mondatokban ott van az értéktelenítés, mellyel a legnehezebb munkát, diplomát, sikert is leránthatjuk a földre, miközben nullázzuk a benne lévő valódi erőfeszítéseket. Ha azt érezzük, barátnőnk túlszárnyalt minket, akkor érdemes elgondolkodnunk, milyen a kapcsolatunk, mióta érezzük ezeket, és milyen okokra vezethető ez vissza. Azokban a jó barátnői kapcsolatokban, melyek teherbíróak és pozitív érzelmekkel jellemezhetők, mindkét fél értékei és sikerei elfogadásra találnak. A negatív érzések is kimondhatók, a megbántottságból nem kell haragot növeszteni, mert időben feloldható.

Rivalizációs fogyókúrák

Ha valaki a barátnőivel kezd csoportos fogyókúrába, akkor jó felkészülni arra, hogy meg fognak jelenni új típusú indulatok és feszültségek, mert ez valójában egy versenyhelyzet. Annak ellenére, hogy a kiindulópontnál még mindenki barátságos és együttérző a másikkal, titkosan benne él már a vágy, hogy megmutassa, neki most sikerülni fog. Mikor az első megtorpanások és visszaesések megtörténnek, akkor néha már érezni, hogy a sajnálat és a megértés nem teljesen egyértelmű. Ezek olyan tudattalan érzelmek mindenkiben, amik pszichológiailag teljesen érthetőek. A „kilóktól való megszabadulás verseny” komolyan érinti a nőiség, féltékenység, irigység, sikerorientáltság területét, tehát nem egyszerűen arról van szó, kinek megy majd jobban, hanem, hogy „ki a jobb”. Ez a szituáció viszont mindenkiből kihozza a stressz helyzetekben is érzékelhető nárcisztikus küzdőszellemet, amikor az eredeti csapatmunka átvált egyénibe és már önös érdekről szól. A „nem bánkódj, majd megindul nálad is…” mondatokat már kíséri némi káröröm és egyéni elégedettség, ami természetesen szól arról, hogy „nekem sikerült”. Ha ezeket a feszültségeket és rossz érzéseket nem sikerül megbeszélni, akkor a fogyókúra végére biztosan számítani lehet a barátság gyengülésére, esetleg megszűnésére.

Én és a többi nő

A féltékenység érzése érthető módon jelenik meg és mélyül el a többi nővel szemben is, akiknek nincsenek ilyen gondjai és szabadon falhatnak csokit fagyival és kekszekkel. Tudattalan érzelmeink arról szólnak, hogy ők birtokolnak valamit, ami nekünk nincs meg, és ez a „vékonyság”, a szabadon élés képessége. Óhatatlanul mindenki átéli, hogy átmenetileg számkivetettnek érezheti magát a világ összes nője közül, olyan sorsra ítélve, ami tele van szenvedéssel, szoros szabályokkal és még az sincs a végére ígéretként biztosítva, hogy utána majd minden jól lesz. Van, aki azt éli át, hogy folyamatosan szemlézi a többi nőt, ők milyenek, hogyan mennek, beszélnek, öltözködnek. Mindezt némi iróniával, amiben tetemes indulat van, tehát ritka a teljesen pozitív példa, általában mindenkire van egy csípős megjegyzés. Létezik olyan nő is, aki igyekszik inkább kirekeszteni a külvilág szerencséseit, ő lehajtott fejjel megy az utcán, nem néz divatlapokat és nem merészkedik olyan edzőterembe, ahol egy csapat nővel kellene találkoznia. Ez valójában hasítás, olyan tudattalan mechanizmus, amivel az illető, mint egy képről, levágja a többieket, csak ne kelljen szembesülnie vele. Bármelyik érzés típust is éli át, jobb, ha megpróbálja feldolgozni az érzéseit. Ezek az érzések természetesek és általában átmenetiek, tehát nem arról szólnak, hogy egy megkeseredett, savanyú illető lesz mindenkiből, mire lesoványodik. Se a humorát, sem az egyéniségét nem veszíti el, de ne várja azt önnön magától, hogy minden reakció nélkül viselje a nehézségeket. A negatív érzésekben olyan feszültségek tudnak a felszínre bukkanni, amiktől meg kell szabadulnia….