Veszélyes-e az emó?

„Groteszk, mikor egy 13 éves lány nyalja a tükröt”

Kisminkelt kiskamasz fiúk és lányok akik pengét hordanak a zsebükben, érzelgős zenékért bolondulnak és elegük van a világból – 12 évesen. Csak egy múló és a változó korhoz illő mélabús divathullámról van szó, vagy az emóőrület mélyebb nyomot fog hagyni a most felnövekvő generációban? Erről beszélgettünk Tari Annamária pszichológussal.

Mix Magazin: Ön nemrég előadást tartott az emó divat veszélyeiről? Valóban jelent veszélyt, és ha igen milyen veszélyeket rejthet magában ez a trend?

Tari Annamária: Zenei áramlatokból kiinduló divathullámok mindig is voltak és lesznek, csak az emó esetében megfigyelhető, hogy az életkori sáv mintha lecsúszni látszana. Akár magyar, akár külföldi internetes oldalakat böngészünk, 12-15 évesektől olvashatunk tipikus emó-bejegyzéseket. Pszichológiai értelemben viszont ők még gyerekek. Az emó-jelenségben rejlő veszélynek épp ez
az oka: egy idősebb korosztályhoz szóló érzelmi üzenet eléri a jóval kisebbeket, akik a fogyasztói társadalomnak és az Internet-kultúrának köszönhetően könnyedén „eladhatják” magukat 16-18 - 20 éveseknek. Akit az emó vonz, nagyon könnyen talál megerősítést, csak fel kell mennie a chatre, így érzéseiket, depresszív és sokszor fájdalommal teli gondolataikat bizonyos értelemben legalizálják, ami azt jelenti, hogy a csoporthoz tartozás élménye feloldja az ijesztő jelleget és a szorongások egy részét.

Úgy tünik, ezt a divathullám nem létezne az Internet nélkül.

Igen, régen egy nővér simán kiküldte a szobából a húgát, ha úgy érezte nem olyan dologról beszél
a barátnőjével, ami egy kisgyerekre tartozik. Ebben az életkorban megvolt a lehetőség még gyereknek lenni. Most viszont már fennáll a veszély, hogy az információs technológia a gyerekektől úgy lopja el a gyerekkorát, hogy senki nem veszi észre. Természetessé vált, hogy életkori határok nélkül kapcsolódik ez a réteg az idősebbekhez, de ez azt is jelenti, hogy olyan dolgokat néz és olvas, amelynek megértéséhez az értelmi, érzelmi kapacitása 18-20 éves korára lenne meg. Az emó hullámban is érezhető, hogy az önértékelés és az öndefiniálás folyamata párhuzamosan fut
a „felnőttebb” korosztályhoz való tartozás igényével, mintha a gyerekek nem is akarnának kiskamaszok lenni már. Tipikus jele ennek az „egózás”, ami saját fotók elkészítését jelenti mobiltelefonnal, sokszor egy tükör előtt állva pl a fürdőszobában. Ugyanakkor, amikor egy 12 éves lány nyalja a tükröt, ez egy olyan erotikus póz, amit tíz évvel később kellene csinálnia, amikor már lehet, hogy nem akarná..

De ők valóban depressziósok?

Találkoztam ilyen gyerekekkel, igen valóban azok. Ebben a kiskamasz életkorban még komoly változáson megy át a test és a személyiség, tehát hormonális és pszichés fejlődés is zajlik. Ez egyben azt is jelenti, hogy el kell hagyni lassan a gyerekkort és felkészülve a tinédzser korra, érési folyamatnak kell zajlania. Amikor egy XXI.századi gyerek nem találja a helyét és nem érzi ki is ő ebben a világban, akkor keresni kezdi a kapcsolódási pontokat másokkal. Ha ez pont az emó érzésvilága, akkor a problémák nem megoldódni látszanak, hanem elmélyülni. Pozitív, életigenlő ingerek helyett a depresszió és világfájdalom jelenségével találkoznak, kirándulás és sport helyett
a képernyő előtt ülnek, növekvő rossz érzésekkel. Beszéltem olyan anyával, akinek a lánya 15 évesen letett egy középfokú nyelvvizsgát, felvették egy elit gimnáziumba, és minden előzetes jel nélkül egyik napról a másikra emós lett úgy, hogy a továbbiakban csak iPodjával ült le az ebédhez, feketébe öltözött és többé nem vett részt a család életében. Ez egy viszonylag jól működő családban történt. Súlytalanná vált mára, hogy 15 évesen nyelvvizsgát kell tenni és felvételizni kell, megszoktuk, hogy növekednek az elvárások, csak a gyerekek szorongása ettől kizárólag növekedni fog. A kiskamasz korosztálynak olyan léceket kell megugrani, ami iszonyatos teherbírásra késztet. Van úgy, hogy
a különórákkal együtt kiszámolva többet „dolgozik” a gyerek mint a multicégnél dolgozó apukája. Ilyenkor könnyen lehet, hogy a túlpörgés miatt a kiskamasz olyan terepet keres, ahol kiléphet ebből
a mókuskerékből, beszélhet a félelmeiről és erre jó terep az emó.

Mik azok a külső jegyek, amelyek jellemzően az emós stílust takarják?

Egyre többet találkozni depresszív életérzés egyik radikális formájával az öncsonkítással,
a falcolással. Ez pengével való felületi metszést jelent. Az emósok a zsilettpengét magukkal hordják, rengeteg olyan képek készítenek, amin rituálisan használják ezeket. Némely képeken véres nyomok vannak, tehát agresszív és öndestruktív érzelmeik jól látszanak. A probléma az, hogy önagresszió így bevonul a normális eszköztárba, például egy tini lány szokásává válik, hogy titokban a fürdőben megcsináljon egy ilyen metszést magán, vagy legalább imitálja azt. Az másik fő ismertetőjele
a nagyon erős smink, fekete satírozott szemfestés, amitől már 12 éves korukban a kozmetikai piac egyik célcsoportjává válnak. A piercingeknek is szimbolikus jelentése van, pl. az alsó ajakban két vámpírfogat utánzó karika.

A sminket és a szemfestéket a fiúk is használják, nem furcsa ilyen fiatalon a nemi szerepekkel játszani?

Mintha létrejönne egy androgün kategória, vagyis a nemek összemosódása. Ha megnézzük a fotótat, sokszor a fiúk szebbek mint lányok ill, nem lehet megmondani melyik a fiú, mert sokszor a testi jegyek még nem olyan fejlettek. Ez az az időszak a nemi szerepekre való felkészülés ideje lenne. Az emó viszont nem a férfias megjelenést támogatja, hanem inkább a felnőtt metroszexuális jegyeket.
A nemek identitásgondjait jól tükrözi a divat, a nőknél is megjelentek nem hagyományos ideálok, ilyen a „kozmós” típus, a harcias, kemény nő ideálja, de a klasszikus idolok azért mégis megmaradtak A férfiaknál azért már van több változás. A „marlboro mant”, aki még „tudja hogy kell beverni egy szöget”, felváltják metroszexuális férfiak, akiknek az ars poeticája már arról szól, egy férfinek is minden jár, ami egy nőnek. Az emóban az az aggodalmat keltő, hogy a trend a kamaszt állítja választás elé egy olyan életkorban, amikor még nem érett erre.

Múló divatról van szó, vagy valóban megváltozik a férfi modell?

A férfiasság jegyei alapvetően nem változtak, kérdőíves felmérésekből általában mindig az derül ki, hogy a nők és a férfiak nagy része inkább a hagyományos felállást preferálja. Ugyanakkor
a fogyasztói társadalom modellje megalkotta a feminin típusú férfiak csoportját is, akiknél már
a szerepkellékek mások és az érzéseikben sem olyan határozottak vagy „férfiasak”.
Ebből a szempontból nagyon beszédes a fiatalabb korosztály szóhasználata: olvashatjuk, hogy
a lányok azért szeretik a fiúkat, mert olyan cukik, vagy mert olyan édik. Ezt lehet mondani egy plüssmacira, de egy fiúra nem biztos, hogy illeszkedik. Viszont megjeleníti azt az elvárást, hogy ne különbözzenek olyan nagyon, ami inkább a kisgyerekkor jellemzője, mint a kamaszkoré, amikor a két nem kezd felfigyelni egymásra.

Az emósokra – a nevük is innen ered – jellemző a túlzott érzelmesség, ill. érzelgősség miért adhat okot az aggodalomra?

Egy gyereknek éretlen állapotban kell kezdeni valamit olyan információkkal, amivel valójában nem lehet. Mindkét nemnek van ilyenkor elég baja: a lányoknak elkezd nőni a mellük, megjön az első menstruáció, a fiúknak megnyúlnak a végtagjaik, pattanásosak lesznek. Nem érzik magukat a saját bőrükben komfortosan. Ha ebben az érzelmi állapotban megtalálja őt egy olyan dalszöveg, ami arról szól, hogy „engem nem ért meg senki, nem szeret senki , az egész világ ellenem van”, akkor egy olyan depresszív fonal indul el, ami túlmutat a korcsoport mélabús érzésein, mert egy életérzéssé válik. Akit elkapott az emó, az tetőtől talpig belezuhan ebbe a státuszba és azt érzi, hogy depressziós, hogy rossz minden.

Egy fiatal a változó korban mindig is úgy érezte, hogy az egész világgal kell harcolnia, az emósok miben mások?

Az olyan internetes bejegyzések, amelyek arról szólnak, hogy „gyűlölöm a sulit, gyűlölök mindent”, noha erőteljesebb szóhasználat, mint ami indokolt lenne, de még akár természetesnek is tekinthető. Viszont ez a jelenség klinikai szempontból veszélyessé akkor válik, amikor az párosul az ’öngyilkos akarok lenni’ érzéssel. 13 éves lány is lehet depressziós, ez klinikai értelemben létező, de hogy korosztályi probléma, trend legyen, hát ezzel baj van.